nálunk lesz a pre-party. értsd: megint nagytakarítunk. mert azt ilyenkor szoktuk, mármint a nagy típusút.

az állatok már tudják a zajokból, hogy vendégség lesz...endre ilyenkor berohan az odújába, és felpörrög minden zajra, tilla pedig behúzódik az egyik sarokba, ott lóg 3 pontos illesztéssel (csőr, lábak) egy órát kábé, mert a múltkor már a porszívó hátszelében majdnem leveszekedett a rúdról.

általában mindig ugyan azokat a szobákat takarítja mindenki. de ma okosba ledobtam a tennivalókat. azaz, listáztam iksznek, hogy mit szeretném, ha megcsinálna. például tegyen lécci már rendet a polcon, amit leportöröltem az imént.

iksz ment, csinálta, jámbor lélek, majd a művelet közepe táján felkiáltott, hogy úristen, ez itt már nem is porcica, hanem portigris!

gondolom, a jámbor lélek beszólt a maga módján:-)

ma kemény napunk volt:

este 6-kor beültünk brekibe, és úgy az uszkve 40 perces vásárlástól eltekintve olyan 10 körül szálltunk belőle ki.

ez idő alatt kétszer átismételtük a 'dugóban vezetés és stressztűrés' tételt, továbbá kétszer a 'hogyan dolgozod fel, hogy kétszer ugyan azt az útvonalat kell megtenned' tételt.

az első esetben az történt, hogy iksz ismert egy rövidebb utat: értsd 1-esből nem kapcsolsz kettesbe, mert 0-ba rakod,mert áll a kocsisor a várost átívelő főútvonalon...

a többit nem mesélem el, előbb fel kell dolgozzam :) 

iksz szinte lebaszott, mint a pengős malacot, h én hová tettem az ő törölközőjét.

én nem tettem sehova. de, hogy ő rend a lelke mindennek alapon felakasztotta a kabátfogasra, az is biztos; én találtam meg (ő épp nem ért rá, éppen engem osztott ki évakosztümben :)

különben kikérem magamnak a vádakat, én csak narancsleveket pakolok a kenyérszekrénybe

(ez nálunk amolyan családi dolog már, h úgy mondjam. mi mindent kipakolunk, és a kipakolt dolgokat jó helyre tesszük. ezt O is tudná bizonyítani. például egy ízben, Fityót, a régi verdáját töküresre kipakoltuk, semmit nem hagytunk benne. tőlünk aztán bőven vihette átadni az új tulajnak.

a story vége az volt, h O. két komplett sparos bevásárlószatyorral zötykölődött aznap haza a 6-os villamoson; miután átadta Fityót, a töküresre kipakolt verdát, az új tulajnak.

erről ennyit :)

ma teljes kétségbeesése közepette azt írta nekem emilben, hogy "remegnek" az ikonok az iphone-ján!

úristenúristen :)

mondtam neki, h nem kellett volna az ikonoknak a konnektorban matatniuk (aszittem nem komolyan írta:-))

ikszet iphone-hoz szoktatom épp :)

bagoly jellemzően hosszú eszmefuttatásokba bonyolódott, és olyankor jellemzően leütötték, mint a taxiórát.

picit átérzem bagoly problémáját. este ugyanis elmentünk a boltba, iksz leparkolt a mélygarázsban, ekkora szerintem már vagy 5 perce nem követte, amit dumálok, mert addigra kábé öt perce volt, hogy ugyan azt a problémát taglaltam mintegy összefoglalólag, a főbb pontokat igen részletesen megemlítve, hogy a vodefone így meg úgy, és a lendületem nem hogy alábbhagyott volna, épp új ívet kapott amikor jól kivágtam a kocsiajtót, hogy kimászva brekiből immáron gesztikulálhassak is. na de ekkor jól fennakadt egy nő breki félig nyitott ajtaján.

ha breki lepkeháló lenne, akkor megdicsérném.

nem mondom, hogy okos tekintettel lógattam az egyik lábam a levegőben uszkve 10 másodpercig a szokatlan élménytől, és azt se, hogy az áldozat, ne meredt volna rám hasonló ábrázattal félig az ajtón feküdve.

végül is ez olyan mindennapos cselekmény.

na de a lényeg, h miután rendeztük sorainkat, csakazértis befejeztem a vodefone szidását. méghozzá gesztikulálva!

 p.s.: a vodafone storyt a duna plázában kezdtem, és az eurocenterben még mindig volt róla mondandóm...

hogy ha vettél vmit, mondjuk egy eszetlenül drága cipőt, vagy táskát a közelébe se menj a boltnak többé, mert két hét múlva tutira 50% -os diszkont áron vágják utánad.

namármost, aki bosszút akar állni ezen a murphy törvényen, csak jelzem, én már tudom a titkot, és nem félek elmondani:)

nem kell más, csak egy repülőjegy némileg rugalmasan, értsd: vedd meg olyan 100 évre előre, hogy garantáltan elfelejtsd, mire repülsz, h aznapra jegyed van, majd kövesd figyelemmel a jegyár emelkedését.

na, mi ma ezt csináltuk és én elégedetten konstatáltam, hogy pontosan a duplájáért lehet megkapni ma azt a repjegyet, amit 2 hosszú héttel ez előtt fizettünk ki- azaz, az alábbin a 37AB-t:

szó se róla, murphy nálam itt nem ér véget. percekig tudnám taglalni, hogy hol jobb ülni, és hol nem szabad ülni a gépen... hogy miért nem szabad a gép orrában, a szárny előtt, a szárny mögött, no és persze a farokrészben ülni. meg úgy egyáltalán, repülőn ülni, de ezt most hagyom.

most marad az élvezet, h 2,224.00 amerikai dollárba kerül a repjegy, mindössze két héttel később:-)

tegnap olyan 5 vodkanarancs és 6 bakikólia valamint a belevalóvilág végigizgulása után a grundbár felé vettük az irányt.

a bárba belépve a táncparkett helyett beigyekeztünk a vécére. kifelé menet aztán a maslow féle piramison a fiziológiai szükségleteim rendbetétele után egyből fent találtam magam az önmevalósítás mezején, azaz értékrendem kiterjesztésébe kezdtem: jól kiosztottam egy szegény lányt, hogy ha be akar menni valahová, akkor mimimum várja meg, hogy a bentiek kijöjjenek, mert akkor ,de csak akkor lesz számára elég hely bent, meg egyáltalán, ez az illedelmes. arról nem beszéltem ,hogy a ritmust nem érzem, ezért minden 3. ütemre lépek csak rá, tehát a táncóra elmarad..

eközben iksz, aki előttem nyargalt ki a mosdóból megtalálta, na kit? a kiosztott lány haverját/barátnőjét/akármilyen nexusú partnerét és jól rákiáltott, hogy szíía. a jól kiosztott szegény lány akármilyen nexusú partnere meg pechére nem vélte felismerni ikszet, ezért iksz belekezdett, hogy hát, mi vagyunk azok, akik egyszer haza vittek autóval a julika bulijából, emléékszel?! ennyi után egyesek a facebookon bejelölnek, ő meg értetlenkedik itt :-)

iksz azt állította, hogy azért kezdte el taglalni neki, hogy miért köszönt rá, mert, hát nehogy már azt gondolják, hogy kikezd vele, vagy ilyesmi.

ezután lent még ittunk fejenként 2 vodkanarancsot és bakikólát. ma fáj a fejünk, és sírva röhögünk a tegnapon

amúgy a buli egész elment. nem láttam exeket verekedni egymással, összesen egyszer öntötték rám az italom, de bocsánatot kértek, én csak kétszer löktem fel táncolókat miközben a pontból b pontba igyekeztem, de bocsánatot kértem, és nem pofozott fel egy bucs sem, h nézzem már merre lépek, szóval kulturált volt minden. az anima sound system 68/9-esét nem tették be, és még ki is nevettek, h nem 9 az hanem 8, ezt nehezményeztem. de volt lady gaga, ezzel kompenzáltak. az italok nem voltak drágák, bár nem értem, h miért van 400 forint különbség egy cuba libre és egy bakikóla közt. egy lime ennyibe kerülne?

p.s.: elnézést a kiosztott lánynak

vagyok éhes, ha a whiskas reklámra összefut a nyál a számban?!!

endre, a tengerimalacunk, a hisztis sípológép tengerimalacunk, a konyhai hangeffektek mestere, és az én ellenlábasom. neki ez a két dolog egyszerre megy, hiába nem fér sok ész abba a kis fejibe.

erre akkor jöttem rá, amikor vásárlásból hazatérve azt kezdtem lesni, hogy iksz éppen mikor nem figyel, mert akkor majd okosba, suttyomban betolom a hipp bébiételt - amit nekem vettünk, mert szeretem a almabanánbabakekszet, na bumm. és hogy miért lényeges, hogy ne figyeljen? mert állandóan macerál, hogy majszolok, pedig nem :) és, mert fél órával az után vagyunk, h ebédeltem :-)

tehát iksz épp nem látja még a szeme sarkából sem a hűtőt. na ekkor kilopakodom, elő a bébiétel, kanál, kupak le, joghurtos kanál beledug, majd csing, összetalálkozik a kanál az üveggel, endre meg, mint az őrültek előrohan az odújából, és mint a kib* mentők sípolni kezd - oi kaját kérek mostazonnal.

nem baj, én megeszem hippet akkor is, iksz majd mindjárt lemajszolósoz, endre meg tutira nem kap répát még vagy 10 percig, sípol itt nekem, amikor nem szabadna

gondoltam, míg iksz rockbandezik én majd hallgatom azt, ami nekem tetszik, és közben tanulok

(nekem megy egyszerre ez a kettő, nem kell perszézni)

szépen feltettem a fejhallgatót, és jennyberggren nótázni kezdett, livininöszörkös

iksz meg nekidőlt a hálószoba ajtófélfájának és röhögni kezdett rajtam

én értetlenkedve levettem a fejhallgatót, mit akar, doboljon, francmá

aszongya, ha fejhallgatózol, én miért hallom a hangszóróból??

most égek. nekem átszólt a hangszóró a fejhallgatóba

* veszedelmes sokat pihenni, én mondom

kedves utasaink, kérem hagyják el a gépet

vagy a vészkijáraton, v a géptörzsön tátongó lyukon

most én röhögök - kinek mitől lesz szinapszisa... 

endit ma szuszizáson kaptam!

még sose láttuk, h aludna is, ezért olyan nagy dolog ez.

elsőre örültem. mondom, de ari.

majd amikor 10 perc múlva kissé az oldalára billenve még mindig szuszizott elkezdtem parázni, h mindjárt megdöglik.

mert, h a tengerimalac könyvben azt olvastam ,h a beteg tengerimalac az oldalán fekszik , messze hányva magától a lábait

azóta endi még mindig él, és banánt is evett a kezemből

kénytelen volt, belnyomtam a pofájába. v megrágja, v megfullad --> éppen kézhez szoktatom

olyan egy Stratéga vagyok! legalább, mint napóleon! okosba lefőztem reggel két adag kávét egyszerre. most azt szűrögetem két kávézásra elosztva

beszarás, lassan utolérek egy csimpánzt agyilag

elmegy a főnököm

nem tudjuk ki lesz az utódja

titok még

minden titok a cégünknél, tele a faszom a multival, meg az egész(ségtelen)séges információs hierarchiáról

a számvitel tanárom azt találta mondani, a 'kurzus végére elméletileg átmehettek a vizsgán, gyakorlatilag nem. ahhoz nagyon nagyon sok gyakorlás szükséges, amire nincs időnk. sajnos, nem fér bele több feladat'.

meg azt, h 'mindjárt sírva fakadok, annyira le vagyunk maradva'

anyádpicsáját

leugrom a másodikról

 meg még céges tréning januári vizsgával

engem már semmi se zavar

asse, h O. és és Iksz 5.1-ben nyomják éjjel xbox rockbanden lady gaga bad romance-ét. frankón elalszom rá boldogan I. kanapéján. még élvezem is, végre valami kellemes dal. gyerekkoromban is tévére aludtam el, anyu szobájában. zajra, beszédre, filmre, mindegy, cs legyen hang, zaj, valami mindenképp történjen, mert már az a normális. ha nincs megállás körülöttem. minden elzúg. a munkanapok, az estéink, öregszem. gyorsan. valamit mindig csinálok, valami mindig történik. valamitől mindig fáradt vagyok, és valamitől annyira fáradt a végén, h elalszom a kanapén lady gagára. mert már mindegy. mert felgyorsult minden. mert már aligha találom magam fel 1 óra üresjárattal. mert nem tudok mit kezdeni magammal. mert kell a menetrend, mikor, mit csinálok. de azt is gyorsan. mint a mókuskerékben.

ha visszaesnék mondjuk, 1920-ba tuti becsavarodnék attól a lassúságtól.  semmi gyors képváltás a tévében, semmi kapkodás a mai értelmeben, semmi futkosás mérgezettegérként a falon. csak a viszonylagos nyugalom, relatíve a mához hasonlítva.

nekem vissza a jövőbe kéne mennem martyval, szoroznám a mai idő folyását még kettővel, már kütyük irányítanák még az esti szarásom is, az lenne a nekem való élet. ahhoz már hozzáedződtem. prerequisite teljesítve az abszolutóriumhoz, jöhet a menet. a baj csak az, h addigra már felettem eljárt az idő. már csak a gyerekem hűtője rendeli meg a gyerekem gyerekének az elfogyott biobio ezt azt... én meg majd fájdalmas sóvárgó tekintettel halok meg szorozva kettővel módban

ahogyan éltem

ma voltam boltban. vettem thermoszpoharat. frankón olyan gagyinak tűnik, h alig hittem el, h tényleg megtartja a meleget.

hát empírikusan mondhatom, ez bizony thermoszpohár! leégett az egész nyelvem a teától!!! és fáj!

az elmúlt 100 évben azért nem írtam mert bazmeg lélegezni nem volt időm

mivel időm nem volt, ezért erőm se maradt a napok végére, h írjak

facebookot is cs most néztem, h van-e még. van, jelentem.

tuti, h van, mert rögvest meg is talált egy "igen sok időm van, ráérek baszni a rezet ember" chaten, akit leráztam. nincs hozzá kedvem.  picsákat fogom a drága időm chaten elbaszkurálni vele.

nem cs azért nem írtam, mert a multi kitapossa a belem, ennek valahol még örülök is, van ételre pénzem belőle, hanem mert nemrég volt a pénzügy vizsgám, amire azt hittem, szentül, h megvágnak, múlt hét csütörtökre lett volna eredmény, de nem volt, mert a tanár volt szíves nem kijavítani, cs 4 nappal későbbre. ez idő alatt megpusztult egy rakat neuronom az idegességtől. így a vizsga előtt a vizsga miatt nem aludtam rendesen, utána azért nem, mert nem tudtam, mi az eredmény, most meg azért nem, mert még nem hevertem ki, h megint visszaültem a megmérettetések világába. egyszóval életképtelen vagyok: stressztűrésem nulla.

egyedül vagyok a pecóban

iksz a gundelben szenved nagyhalakkal, mindjárt elsírom magam..:)

szellemekkel suttogót nézek

már összefontam a karom a kanapén és lájtosan fosok

mire vége a filmnek visítok a félelemtől hangosan, tuti

(tini koromban vidéken, a nagyi házában nyáron, késő este lámpafényben a kedvencek temetőjét olvastam (king), odakint zuhogott az eső, és villámlott, dörgött, mint az állat...nagyi kint volt a nyári konyhában...majd beszartam akkor is)