eleinte nem voltam hajlandó vele beszélni, mindössze a szülinapján hívtam fel, kötelességből, azt is a lehető legrövidebbre fogva. eleinte az is kellemetlen volt. csak ne álljon neki bőgni. megint. ennyit kértem, nem többet. aztán tárcsáztam.

mert, h olyan is volt. bőgés, (de, h miért?!) amikor megpróbáltam vele megértetni, hogy szerintem vége. nem szerintem, hanem vége. miután azt hitte, ő küld el; ami igaz is volt, csak én komolyan is vettem. ezúttal. előtte 8 évig folyamatos jelen időben kifejezve nem vettem. olyan voltam, mint a jojó. hagyj el, nem érted! (jojó le) visszafogadlak, mert nem hagysz más lehetőséget (jojó fel).

mindig boldog voltam ám a jojó fel állapotomban. naná, h az voltam: különben, azt kellett volna, higgyem, h soha, senkit, semmilyen körülmények közt nem találok, olyat nem, aki elvisel, ne adj isten, szeret. úgy, mint ő. jól bevéste az elmémbe....20 évesen ezekkel a fennkölt megállapításokkal meg lehetett ragadni a tökömnél fogva. ami aztán felcsúszott volna a gigámig félelmemben, ha lett volna, no nem gigám.

aztán ezektől a fennkölt kijelentésektől eljutottunk a bőgésig. az utcán, ahol leesett neki ,h nem kívánok vele talákozni sem, de tényleg, köszi, elég volt, a legrosszabbat hoztad ki belőlem; a telefonban, h ne beszélj úgy hozzám, már nem vagyunk együtt; ez ment hetekig. jojó. ezúttal az én idegeimmel.

csak hagyj békén. rossz volt melletted. (neki is velem, ne legyünk hipokrita álszent majmok) legyen vége. ne ömöljenek a könnyeid többet. nem érdekel már.

az én megoldásom ez: kizárólag én tudtam elérni őt. ő engem nem (tőle tanultam a módszert, titkos volt a mobilja, ellenem titkos...mert a férje ellenőrizte, h találkozgat-e velem, naná. h hazudott otthon, mint a vízfolyam, ahogy nekem előtte 7 évig...) ha nem ér el, könnyebben elfelejt. történjen már...

nagy volt zsarolásban. mikor milyen szituáció volt, a megoldási sémája ez volt.

aztán már harmadjára felhívni se akartam. mit mondjak? kérdezzem a férjéről? akivel már akkor is, és még mindig együtt? jó, oké, utoljára felhívom, legyen aztán ímélezés.

nem mintha tudnám, miről beszélgessek vele?? miről lehet beszélgetni valakivel ilyen esetben? nekem nem tud a barátom lenni, sose volt az, sose lesz. mert palacsinátból legfeljebb az osztrák hüttékben lesz cérnametélt a levesben, akkor is csak akkor, és csakis akkor, mondaná a matektanárom egy definíciónál,  ha nincs beletéve előzőleg nutella, kakaó, túró, vagy mindhárom...ebben a kapcsolatban csak túró volt, cukor nélkül; nutella sosem.

pláne nem vonzott a túrós palacsinta pótlékként. nincs senkink, oké, hát "lesmárolhatjuk egymást, végül is". kenjük el szépen a valóságot. a végén majd mki azt hiszi, ezek együtt vannak. együtt, de mégsem. jucikáról ábrándozom, de túróspalacsintával etyepetyézek, mint a simjeim (The Sims 3 játékban). bárhogy is, a külvilág félreért, gubancosnak ítél meg, inkább elhessegeti, h ha fel is merültem benne. hát ez nekem nem kell.

arra sem volt szükségem, h túróspalacsinta reméljen, és reményében keresztbe tegyen jucival.és a végén juci is, és én is szenvedjünk. egymás nélkül, a maszatolás közepében.

majd egyszer, talán, beszélek hozzá. 3 lépés távolsággal.

van, h hisztérikusan telnek. mint ma például, meg tegnap például

tegnap például én voltam a szokásosnál úgynevezett mufurcabb. kötözködtem, pesszimistáskodtam, mormogtam mindenre.

ma például iksszel lehet valami, mert nem bír magával. úgy kezdődött, h határozottan idegbajos lett, h a rockband 1 cheatkódját nem tudja betáplálni az xboxba, és ezért nem tudja eljátszani a rejtett dalokat, csak azt "a 3 darab gagyit". mondom magamban, jó, oké, majd sikerül neki piros sárga kék pirospiroskékék piros sárga kékkel addig játszania, míg előbújik az összes lehetséges eldobolható dal. hát folytattam a KGT Kft. 2. negyedévi pénzforgalmának tervezését...

15 perc múlva kínomban felraktam a fejemre a fejhallgatót, elegem lett a 3 darab gagyi szám repeatelt repertoárból.

2 perccel később, amikor  lady gaga éppen élőben adta elő csak nekem a paparazzi c melódiát, odakint szerintem Rachmaninov The Isle of the Dead, Op. 29-e szólt: csak annyit hallottam, hogy valami hatalmasat csapódik a nappaliban. itt már éreztem, h komoly szituáció van. Aki egy Rachmaninovot végigélvez, az megöli magát, tuti.

jó, monodm magamban, nem csak lady gaga mentally unstable ma ...még két perc, aztán végére járok az ügynek, ez volt a szentencia.

a dal már a következőképpen lett befejezve csak nekem, élőben....

I'm your biggest fan
I'll follow you until you love me, rock rockband cheat code
baby, there's no other superstar
you know that I'll be your un... uncoder
promise I'll be kind, but I won't stop until that list of additional music is mine
baby you'll be famous, chase you down until you love me
rock rockband cheat code

mire kiértem iksz némán tombolt, h az a köcsög nem veszi a be a kódot, és a konyhakést emlegette.én meg vakartam a fejem, h h a szarba csinálom meg. még 5 perc dühödt feszült csend és kódnyomogatás után (hát ezért tudom olyan jól a csítkódot...) megoldottuk a szitut.
szinte a konyhakést is eltettük. csakhogy iksz ekkor az enter sandman számot dobolva a kék hangot melléütötte, legalább kétszer.

én meg röhögő görcsöt kaptam. nem csak lady gaga mentally unstable ma. én is.
percekig röhögtem kínomban. de, h mi a szaron? lövésem sincs. Azok a szürke hétköznapok pattanásig feszítik az idegeket.

mindenkinek szeretettel ajánlom az alábbi 3 dolgot, ebben a sorrendben:

- kedvenc dal meghallgatási kényszere párosulva akcióval: youtube

- www.youtube.com: dal URL címe kicopyzva

- www.vidtomp3.com: utube videon meghallgatott dal URL címe becopyzva kijelölt helyre

- mindezek után klikkelve a downloadokra kétszer, és megnyitni az eredményt mondjuk az itunes-ban

enjoy it in mp3 for ever :)

ma történt, h nagyjából 3 hónapon belül másodjára kérték el a személyi igazolványom, amikor egy teljes üveg bort találtam vásárolni a boltban.

úgy történt, h a pénztáros kiscsaj rámmeredt, majd kicsit gyömöszkélte a borosüveg nyakát (én meg a saját nyakamon éreztem a kezét, szinte) majd megszólalt, te vagy már 18 éves? hát, mondom, nem. (elsőre sértett voltam, h kölöknek néznek, másodjára már éreztem a helyzetben a jól megszivathatok valakit részt...) mire a lány egyre zavartabb lett. mondom, na jó, tényleg vagyok már 18. mire a lány: megszimatolhatott valami hazugságfélét a hangomban, mert azt felelte: elkérhetem a személyid? majd megint rámsandított egy nagyítóval (bemérte a ráncaim..) na jó, nem kell, mondja. mire én (nem szabadulsz, háh!): áh, ne viccelj, hadd mutassam meg ezek után! és a kezébe nyomtam. ő meg a fejét nyomta a kezébe, mondván, most ő nagyon ég.

végül is csak egy 10-essel bukta be a korom, de nem gáz, inkább bók :)

hazafelé baránőm beszólt: biztos azért kérték el másodjára is, mert síkabátban jársz (nem is járok abban folyton)...meg most attól kettővel kevesebb a ránc a képemen??

nemrég olvastam egy tanulmány félét. a facebook közösségi portálra épített meleg közösség feltérképzeése volt a téma, ha jól emlékszem? az esettanulmány lényege annyi volt, h két amerikai egyetemi diák okosan kialálta, h ők bizony, adjanak nekik 1 napot, összeállítanak egy listát a portálon regisztrált leszbikusokról/ melegekről. mert, h szerintünk, ehhez nem kell más, mint, h megvizsgálják a kiszemelt barátok listáját.

na ez volt az a pillanat, amikor úgy döntöttem, letörlöm magam az ilyen közösségi portálokról. iwwi és társai...

aztán persze nem töröltem magam. marad a fene ki a véráramból, megveszek, ha nem tudom ,h tegnap mi történt jucikával, a fotódokumentációjából...sehonnan nem törlöm magam. szarok én bele. meg előbb utóbb úgy is kiderül ez rólam. minél idősebb leszek, annál nehezebb lesz elsütni a gazdasági megfontolásból élek együtt egy lánnyal c. történetet.

amúgy is gyakorta kap el az érzés, h mindenkinek, aki azt hiszi, hetero vagyok, adott legkellemetlenebb pillanatban a pofájába tolom, h látod, én is a másik csapatban evezek, ennyit az általánosításodról, meg a sztereotipizálásodról.

visszatérve a közösségi portálokban ellenem rejlő lebuktatási potenciálról. ez bassz tényleg létezik.

van most egy csaj, hetero, akivel baromi jól elszórakozunk egymással pü órán. egyik alkalommal, derült égből seggberúgásként azt suttogta a fülembe, h te, cole, én nem tudom, de a tanárunk, olyan, leszbikus nem?

ezt hallva néztem rá okosan; nekem a gaydarommal még csak félig meddig fogalmazódott ez meg, de ha ő mondja...

és a vicc az egészben, h ma azt mondta nekem, te figyelj, nézzük meg az iwiwet, onnan csak ki lehet találni, h meleg e nem? hát, nem tom, ha te mondod...reagáltam, fenét mondjak, nem? most nem fogok elárulni prakitkákat, igeneket, nemeket ilyenkor. nem? aházás, aztán kész.

és bassz, mit csináltam este? na mit? barátnőmmel frankón végignéztük az összes közös ismerősünk a pü tanárral. az összes meleg közös ismerősén keresztüli legrövidebb utat...van ebben a esettanulmányban valalmi

nomination: legjobb női főszereplő. won: legjobb női főszereplő

lehetnék egy dreamgirl

vagy ehelyett konstansan being Julia, aki Prádát visel, vagy Guccit, de semmiképp nem önmaga a munkahelyén

a golden globe vörös szőnyege az enyém, ott sétálok nap, mint nap, akár roberts a duplicityben - én is megvezetek, nevetek, míg azt hiszik, ami nem létező. nevetek, amikor valakire leszbikust kiáltanak, hogy dehát én is teszem zsebre a kezem! ettől lenne leszbikus? ú, de te nem úgy! miért, én hogyan, mondd? egyszerűen bonyolultan, úgy. nem látsz te semmi mögöttest. most rágjam a szádba?

igazából telibe fosom, mert aki fontos, az tudja. aki meg nem értékes annyira, annak i remain Julia on stage, gondolj, amit akarsz, te nem kérdezted tőlem, hát én nem mondtam

All the world 's a stage, and all the men and women merely players. They have their exits and their entrances; And one man in his time plays many parts

(betett a pénzügy meg a bor, azért idézek agyba főbe)

tegnapelőtt nem sok különbséget éreztem az ausztriai hófödte hegycsúcsok és a budapesti viszonyok közt. mindkettő környezet havas volt. és mint olyan, csúszós. (mert a jég csúszik, ugye)

majdnem 2000 méter magasan mindösszesen 3-szor estem el a 3 nap alatt (szaltókat nyomtam, de hát évente egyszer illik ezt gyakorolni), mikor is boardot vettem a lábamra.

itthon, a fővárosban egy nap alatt 2.5-szer estem el.  10 percen belül.

először, amikor a hóban pingvineztem a kocsihoz munkából haza menet.

majd két perccel később, amikor próbáltam a havat a kocsiról letakarítani a jégkaparóval. szépen nekifeszültem a járdaszegélynek illetve az autónak a térdemmel, és nekiálltam kapirgálni...a nekiveselkedést oszthattam volna kettővel is mert akkor talán a végén nem térdelek a kerék elé... (felmértem a légnyomást, na)

aztán a bevásárlóközpontból kifelé nekimentem a fotocellás ajtónak...ez volt a 0.5

van vmi puha fura dudor a bordám alatt kezdődve, a gyomrom környékén

el fogok patkolni

péntekről szombatra mintegy 12 órát szundikáltunk (félegytől félegyig)

igazán jó volt, kényelmes, puha ágy, meleg takaró. óracsörgés nuku. hajnalban mondjuk volt vmi eszetlen eb, ami vonyított, mint a fába szorult féreg, (vagy ajtóba szorult farkú kutya) gondolom, dél felé ebédet akarhatott már végre, viszont nem kapott, de a rántott hús szaga miatt 2 nyugtató se lett volna elég neki, h ne csavarodjon be, szóval ezzel minket hajnalok hajnalán kiugatott az ágyból.

tódorék a kutya vonítása mellé dallamot csempésztek a delünkbe, (madarak melódiájára kelni micsoda élmány vidéken) társakra lelhettek odakintről, csiporásztak, mint az őrültek a börtönben, rázva a börtönrácsablakát, ohio folyó, h itt vagyunk szabadítsatok ki, mert túl jó dolgunkban kitépjük tollaink és pucérkodunk, vagy hányunk heti egy alkalommal.

erre felébredtünk, délután fél egyet ütött az óra. persze, mi is elütöttük az összes háziállat felmenőit gondolatban.

reggeli közben aztán a bioritmusunk még mindig nem állt helyre, én mondtam valamit, iksz erre kérdezett valamit, majd 1 perces méla csend után megkérdeztem ikszet, h mit értettél ez alatt a kérdés alatt, mire iksz annyit kérdezett, mit is kérdeztem?

olvasd el a bejegyzés címét még egyszer.

ú, azt még le se írtam, mi történt ma bent a munkahelyemen..

ülök, dolgozom, koncentrálok és vagy úgy teszek, mintha, mikor is azt veszem észre, h ideges mozgolódás lesz, kíváncsi vagyok, ezért végleg leemelem a tekintetem a monitorról, megkérdezem, mi baj, várok vmi katasztrófát, mire a főnököm elhűlt ábrázattal ennyit felel:

nem tudott felhívni minket egy süket! esélyegyenlőség van, ezt meg kell oldani!

ezt olyan komolysággal mondta, h 1 percig csak lestem, és utána tört ki belőlem a röhögés. miaszar?!

na, aztán kiderült, h egy majdnemteljesentotálsüket hívott fel minket telefonon, de nem hallotta jól a menüpontjainkat, ezért levélben panaszt tett..

mai poéntermésem a következő:

"e bor láttán küvé meredek" - mondom ezt az üveget a kezemben tartva, és meredten nézve azt

találós kérdés, mit iszogatunk most?

tegnap cibáltam magammal. be a munkahelyemre, onnan át a suliba, onnan haza. közben a fogtam a tankönyveimet, és a jegyzetfüzetet. AZT meg a másik kezemben egyensúlyoztam a táskámmal együtt. de ragyogó idő volt, najó, ne dimenzionáljuk túl, legyen annyi elég, h nem talákozott a fejem búbja egy kósza esőcseppel sem.

ma bezzeg bazmeg szarrá áztam! mert minek ma AZ, hát tegnap se esett! francnak van kedve cipelni, hülye vagyok én?!

hazafelé a kabátomon, ami vízhatlan, h érthetőbb, hihetőbb legyek, esőréteg keletkezett;  metálfényes kabát, ez még tetszik, oké, legyen; na de, h a fejem tetejin kössön ki nem néhány esőcsepp, és egyenként érezzem, ahogy egymásba rohanva eggyé válva s így megdagadva a varkocsnak nevezett fejtető mértani középtől balra véve az irányt lecsorogjanak a halántékomon na az már igazán bosszantó!

mert ma nem cibáltam magammal be a munkahelyemre, onnan át a suliba...nem is voltam suliban, mondjuk...

ki hány fokban szeret otthon leledzeni?

én 24 fokban már virgonc vagyok. alsóhangon; de a 25 is ínyemre való

iksz 21-ben

az a három fok nálunk azt a bizonyos "kiborult a só miatti szakításunkat" reprodukálja, persze fake-ben

éjszakánként ugyanis - míg iksz suttyomban nem kezdte lehúzogatni a konvektort - szinte minden alkalommal vérre menő, ám félálomban lefolytatott vitákat rendeztünk. minden esetben azzal kezdődik az éjszakai műsor , h amint hajnalt üt az óra iksz dobálni kezdi magát az ágyban (forog, csapdossa magát, ki be takarózik), mert erre tuti felébredek. aztán olyan hangosan iszik, h arra már tuti felébredek, és "sicher cole is szomjas, majd kérni fogni inni", persze kérek inni. de persze félálomban vagyok, én is. na, és ekkor iksz belekezd, h neked nincs meleged?! - rivall rám. nincs bázmeg! - felelem kulturáltan. nekem van! - jön a replika. majd a folytatás: jó, nem húzom le, majd kint alszom a konyhában! ott hűvösebb van. csorog rólam a víz! ... akkor húzd le, majd szétfagyok legfeljebb! nem para! - kontrázom én, menetrend szerűen. de ezt a beszélgetést majdhogynem csukott szemmel nyomjuk éjjelente...aztán reggel durcáskodunk mind a ketten. aztán egnem kiengesztel mindig a reggeli tea.

a kollégám szerint náluk is "szitu" van a termométer miatt...

mondjuk, mióta odakint mínuszok dulnak, mindkettőnk feneke befagy

én mondom, ez egy vérre menő krízis minden valamire való párkapcsolatban...a válókereset 4. pontja.  

ma értesítettek arról, h fájnensz körökben az updated éves pénzügyi tervre alapozva a következőképpen kell jókívánságban részesíteni egymást az újév első napjaiban találkozva:

Merry Crisis and a Happy New Fear...

valamelyik nap elmentünk egy mcdrive-ba

kértem két narancslét

kifizettem azt

majd egyesbe kapcsoltam az autót, és elindultam

aztán iksz furán nézett, talán tett is megjegyzést, h a narancslét nem várod meg?!

mire azt válaszoltam, dehogynem, cs olyan ferdén álltam be a kiszolgálló ablak mellé, h ingerelve éreztem magam, h beálljak egyenesen is

még a kiszolgáló kiscsaj is próbálta elfojtani a röhögését

volt az m1-en vagy hol egy elcserélték születéskor a kisfiúkat témájú film

erre persze 1 év múlva jönnek rá csak a szülök

itt kapcsolódtunk mi a filmbe

innentől kezdve le nem lehetett egyikünket se vakarni a képernyőről

kezdődött a szituáció megoldása idillikusan, majd folytatódott antagonisztikusan, mi erre körömrágtunk agóniánkban, és a számunkra megfelelő döntéseknél jelentőségteljesen egymásra nézve igenlően fejráztunk

végül erős elégedettséggel konstatáltuk, h ez a film bizony női aggyal és női megoldásra íródott

azaz: idillikus vége lett a történetnek, antagonisztikus szálak elsöpörve, csóró anyu kiköltözött suburbiába, pont gazdaganyuék mellé, mindenki neveli továbbra is a nem vérszerinti csemetét, de aktívan jelen van a szomszédban található saját gyermek életében is

iksz még meg is bömbizte ezt a kifejlettet

én cs örültem, azt is bután vigyorogva (a klotyón könnyeztem meg, lol, nemis, de tényleg nem)