nemrég olvastam egy tanulmány félét. a facebook közösségi portálra épített meleg közösség feltérképzeése volt a téma, ha jól emlékszem? az esettanulmány lényege annyi volt, h két amerikai egyetemi diák okosan kialálta, h ők bizony, adjanak nekik 1 napot, összeállítanak egy listát a portálon regisztrált leszbikusokról/ melegekről. mert, h szerintünk, ehhez nem kell más, mint, h megvizsgálják a kiszemelt barátok listáját.

na ez volt az a pillanat, amikor úgy döntöttem, letörlöm magam az ilyen közösségi portálokról. iwwi és társai...

aztán persze nem töröltem magam. marad a fene ki a véráramból, megveszek, ha nem tudom ,h tegnap mi történt jucikával, a fotódokumentációjából...sehonnan nem törlöm magam. szarok én bele. meg előbb utóbb úgy is kiderül ez rólam. minél idősebb leszek, annál nehezebb lesz elsütni a gazdasági megfontolásból élek együtt egy lánnyal c. történetet.

amúgy is gyakorta kap el az érzés, h mindenkinek, aki azt hiszi, hetero vagyok, adott legkellemetlenebb pillanatban a pofájába tolom, h látod, én is a másik csapatban evezek, ennyit az általánosításodról, meg a sztereotipizálásodról.

visszatérve a közösségi portálokban ellenem rejlő lebuktatási potenciálról. ez bassz tényleg létezik.

van most egy csaj, hetero, akivel baromi jól elszórakozunk egymással pü órán. egyik alkalommal, derült égből seggberúgásként azt suttogta a fülembe, h te, cole, én nem tudom, de a tanárunk, olyan, leszbikus nem?

ezt hallva néztem rá okosan; nekem a gaydarommal még csak félig meddig fogalmazódott ez meg, de ha ő mondja...

és a vicc az egészben, h ma azt mondta nekem, te figyelj, nézzük meg az iwiwet, onnan csak ki lehet találni, h meleg e nem? hát, nem tom, ha te mondod...reagáltam, fenét mondjak, nem? most nem fogok elárulni prakitkákat, igeneket, nemeket ilyenkor. nem? aházás, aztán kész.

és bassz, mit csináltam este? na mit? barátnőmmel frankón végignéztük az összes közös ismerősünk a pü tanárral. az összes meleg közös ismerősén keresztüli legrövidebb utat...van ebben a esettanulmányban valalmi