ma mentem kontrollra.

a nevem meg volt az orvosnak az STM-jében, de a kórkép már nem :)

ó hol van már a hétfő, ugye... mint kiderült januárban "igen sokan lázonganak", ezért nem tudta a hétfői 10 darab lázas közül melyik voltam én, és kaptam e végül antibiotikumot?

mondtam neki, én vagyok az ,aki szeptikus sokkban el akartam itt helyben hunyni. erre felnevezett, ja jó, megvan :)

majd közölte, kuncogva, h nyáron ő, értsd az orvosom, egy húgyuti szepszis tüneteit produkálta hibátlanul, de neki se sikerült elhaláloznia egy igen hasonló szeptikus sokkban

érzem, h megtaláltam a nekem való orvost :)

tegnap koradélután, mikor is a takaróm alatt feküdtem a nappaliban lévő kanapéban, épp meghalni készültem gondolom, elcsíptem egy utolsó fél órát valami felvilágosult 70-es 80-as években készülhetett amerikai filmből.

a témája nagyjából annyi volt, h meghal egy asszony és ezzel árván hagyja a 13 éves forma kislányát, apáról nem tudunk semmit.

a kislányt aztán az anya jóval idősebb nővére veszi gyámsága alá. a nővér gyámsága persze ellentétes a halott anya nem hivatalos végakaratával: miszerint a kislányt az anya a legjobb barátjára és annak azonos nemű élettársára hagyná, akik történetesen férfiak.

feltételezem, a film azt kívánta bemutatni, h a 70-es években amerikában a fiatalabb generáció már nyílt és elfogadó, míg ezzel szemben a tradicionális értékrenddel jobban összefonódó idősebb korosztály még nem az. h számukra csak a kézzel fogható, az általuk is önmaguk megtapasztalt "nem különbözőség" az, amire alapozva változást érhetünk el reakcióikban.

persze a végén lemond az idősebb nővér és a férj a kislányról a meleg pár javára, éppen csak egy kevéssé témába vágó érvvel: miszerint az anya ezt szerette volna, a kislány is ezt szeretné, hiszen látványosan bőg és elszökik a fiúkhoz; okos konklúzió tehát: csak nem szeretnénk, ha egy kislány boldogsága rajtunk múljon? hangzik el a mélyről jövő sóhaj és hepi mki.

feltételezem, h sem a 70-es években, sem most nem tolerált az amerikai média ennél explicitebb elfogadást. az már, gondolom én, a homoszexualitás propagálása lett volna, devianciát meg ugye nem reklámozunk.

mert ugye, emlékezzünk csak vissza a greys anatomyra. ott is mi történik? van egy leszbikus szál: callie, latina szépség kis súlyfelesleggel, és dr hunt, se nem latina, se nem szép, mégis szexis, sztem. akik kapcsolata szárnyal a kibontakozás felé, és már - már azt hisszük, h tényleg végignézhetjük, h  hogyan értelmezi shonda rhimes a vásznon két hetero nőszemély önmegismerését és coming outját elsősorban maga felé, aztán a világ felé, aztán amikor már premier plán van a csók - vagy ötször megnéztem, olyan jól sikerült - , és dr hunt bőgve üvölt egy átsexelt éjszaka után ,h leszbikus vagyok!!, egyszer csak premier plán van újra: most cs dr hunt, amint elsétál a semmibe, kifelé a kórházból, és a következő részben dr yeng emlékszik meg róla egy mondatban, h hunt nem dolgozik itt többé...

hát nem dolgozik. túl sok volt ez az abc-nek. túl expliciten meleg. marad meredith és derek ágyjelenete csapó ezerötven és kínlódó évődése, párkapcsolati problémáik, ami sztory már kezd kifáradni, viszont fáradhatatlanul hetero.

na és persze tömjünk lyukas fogat jött és marad callie új nője, arizona, aki ugyan szebb, mint dr hunt, de, h a szerencsétlenül megrendezett utalgatásokon kívül másból aligha derül ki, h épp összejövőben vannak - először nem is értettem, h mit kerülgetik egymást ügyefogyottan, aztán esett le, h bepróbálkozott callie-nél arizona, aztán, úgy értesültem róla, h már járnak, h egy ágyban alszanak épp, amikor mindkettőnek  szól a csipogója.., bázmeg, ez lett az ígéretes meleg szálból. egy semmiről nem szóló leszbikus szál. pontosabban két nő egymás mellett futó melegségének lefestése. callie fejlődése némiképp reflektál arozina magabiztos leszbikusságára. jó, oké. de egymás felé sterilek, a párkapcsolatukról aligha esik szó, és most nem arra gondolok, h azonnal bújjanak ágyba meztelen, nem szexfilmet akarok nézni, hanem egy leszbikus párról szóló szálat végigizgulni, mintha derek és meredith lenne, minden bajukkal, gondjukkal együtt, mint egy entitás, csak callie és arozina névvel felcimkézve.

és nem 1970-et írunk, hanem 2010-et. most akkor mi változott? a két fiú az első filmben nem ért egymáshoz, egymás mellé se ültek közel a szófán. callie és dr hunt ül, hajaj, aztán dr hunt el is megy, de még hogy, ...és most maradt az ágyban együtt fekszenek, de nem több.

különben shonda rhimes azt mondta az erica-callie ügyről ellennek, és ez egyben a válasz egy oda érthetem, h m történhet callie-vel egy arizona típusú leszbikus mellett, de a tévét azért nézem, h elképzeljék nekem, ha el akarok képzelni, majd könyvet  fogok olvasni (v írok, és akkor én mondom el, én hogyan gondolnám a kapcsolatot fejlődni, callie-t fejlődni, egy out leszbi mellett):

"we were in the awkward, strange, uncomfortable position of being the only network show with lesbian characters and when you're the only, everyone's staring at you and dissecting everything you do." mondta ugyebár rhimes...

szóval ennyi a válasz és pont. meg még, ha tovább akarnánk feszegetni, h mi is? akkor ez.

h az lwordöt ilene chaiken kinek a produceri torkán nyomta le, azt nem tudom, de el kellene mondania rhimesnak...

ps: olyan szürke egy az egész így, mercyt vehetnének már rajtunk ott westen :)

iksz az imént lemohózott!

egész pontosan sajnálkozó röhögéssel közölte: "te kis mohó"

mindezt azért, mert szegény beteg én, cole, kaptam teát, végre. már majdnem szomjan pusztultam. ennél fogva, amikor késznek találtam a teát kirohantam vele szépen a konyhából. még a végén nem ihatom meg...

aztán túl barnának találtam a vizet, és visszamerészkedtem a katyvasztóba, h van benne citromlééé?

mire iksz: még nincs, te kis mohó / röhög rajta m/

egy q*va kódexmásoló lettem agy nélkül

heti kétszer 3 órában agyatlanul tollbamondásra vagyok kényszerítve

értsd: új tanárt kaptunk

mindennek tetejében a kretén tódi annyira szeretné tillát megtöcskölni, h napok óta a sarokba nyomja azt a szerencsétlen másik papagájt és belemászik a képébe és úgy  csipdesgeti a csőrét. ettől majd tilla biztos felizgul. halál idegesítő. közben meg meztelen a hülye valaga.

amúgy megnyugtatott az orvos, h nincs TSS-em

azt mondta, az egy olyan betegség, amibe "illik belehalni" - ez a szava járása, halál komoly ábrázattal szokta mindig mondani- , és nem én sétálok be hozzá rendelési időben, hanem ő jön ki földi maradványaimhoz, mert cs orvos mondhatja ki elsőre, h ámen, aztán a pap

mondtam neki, h akkor asszem, megállapíthatom, h nincs szepszisem

a rendelőben a következő sztorit hallgattam végig:

"az orvus azt kérdezte tűllem, h mikor ettem utójjára nyers hust? mondom én ere, micsoda hülye kérdés ez mán, hát amikur kannibál vótam! még ilyet"

igyekeztem nem röhögni az előadáson; hát szofisztikált a lelkem, ritkán eszik tatárbífszteket a leroyban

voltam ma orvosnál.

vártam olyan 1.5 órát, h beléphessek, aztán amikor már bent volam, és végre! melltartóban ücsöröghettem - nem görnyedten, ne a hurkákat lássa az orvos miközben vérnyomást mér és tüdőt hallgat - azt mondta, cole, régen találkoztunk, én meg erre, mint az ötéves gyerekek, amit érzek, azt úgy mondom is nagy boldogan: ÖRÜLÖK! erre az orvosból kitört a nevetés. én meg nekikezdtem magyarázkodni, h nem úgy értettem...aztán mondta, h érti, gondolom furát mutathatott a vérnyomásmérő,  meg kellett nyugtatnia, mielőtt tönkreteszem az eszközét izgalmamban:-)

sztem nekem attól emelkedik a lázam, h hálivúdi filmeket lesek a "betegkanapéból" = nappaliban kanapé, kihúzható, most az a betegágyam, mégiscsak szórakoztatnom kell magam valahogy.

tehát az utóbbi 1 órában ríz vidörspún és fiúpártnere miatt emelkedhetet sztem meg a hőmérsékletem vagy két fokot: szinte lázasra izgultam magam, h feléled-e a csaj idejében a kómából, és, h mikor jön el az a pont, h feltételezhetjük, h örökre együtt maradnak déjviddel...

most már felváltva mérünk lázat

iksz 37.1 én 37.5-ről lettem gyógyszerrel 37.1

szerintünk szar a lázmérő

kurva ritkán vagyok lázas, mondhatni szinte soha, utoljára kis túlzással talán 4 hónaposan lehettem, de akkor egy hétre anyám nyaralni kényszerült adni a megyei kórház újszülött osztályának

ma reggelre 38.2-re ébredtem. nem tudom, mi lehet a bajom. éjjel majdnem szomjan haltam: a lázra reagált így a szervezetem.

majd bevettem egy advilt, most meg megint kezd felkúszni a hőmérsékletem, 37.3-nál tartok

ma véglegesen be kell lássam, h jó, h nem mentem orvosnak, mire elvégeztem volna a 6 évet hetente találtam volna magamon egy halálos betegségre jellemző tünetsort. a végén a pszichiátrián kezeltek volna, és nem nekem lett volna praxisom

ma is ez történt: fel a világhálóra, aztán a hálót jól a nyakam köré tekerve megkezdhedtem a pánik járaton az utam: elsőként gyomorrákra gyanakodtam, aztán némileg elvetettem azt, majd tüdőgyulladásra, és aztán jött a TSS...most attól félek aktívan, h szeptikus sokkot kapok éjjel, és bevégzem egy keringésösszeomlás után 4 perccel

amúgy tényleg szarul vagyok

estére elkapott a hiábavalóság maró érzése, mégpedig a suli miatt, amit végzek.

egész este az kong a fejembe, amit a pénzügytanár - a te, cole, sztem ez a pénzügy tanár, ez olyan leszbikus - emlegetett néhányszor, miszerint, nekünk, ott csücsülő bambaképű diákoknak, amink biztos van, az az érettségi...

h olyan emberek közt vagyok, akiknek a kinézetén messziről látszik, h igénytelen (sajnálom, de tényleg, és mielőtt valaki fejbekúr, közlöm, a pénztelenség nem szinonímája az igénytelenségnek), kispénzű, valószínűsíthetően végzettség nélküli.

amikor a suliba beiratkoztam tudtam előre, h az első lépéseimben olyanokkal is együtt leszek majd, akiknek valahogy módjukban állt összeszedni a képzés árát, a boldog-boldogtalanok kevésbé adekvát agykapacitással, akik többsége valószínűleg lemorzsolódik majd.v nem lépnek feljebb.

belenyugodtam. aztán egyszercsak at vettem észre, h fáj, h a pénzügytanár azt mondja, ti érettségizettek. beakadt neki a lemez. én meg itthon a saját lemezem nyomtam, h de van két kurva egyetemi diplomám, miért sérteget? nem sérteget, hozzáteszem, cs körülnézett, ő, aki közgáz egyetemet végzett joggal érezheti, h ez a suli itt, hát nem a pszf hallgatóit tanítja.

és ezt érzem én is. h mit keresek itt. jól teszem? miért a plusz energia, köztük, velük, néha a kérdéseik magtalanok, "érettségizettként" én aki kapott már két diplomát - méltán ismert volt oktatóm szavai nyomán a kárpát medence legjobb egyetemétől, blabla, ezt építették belém, ez a kulcsa most a bejegyzésemnek is - az mi a jó picsáért nem pszf-en ül most? elhülyültem, v rosszul döntöttem? v lusta voltam bejutni oda?

kénytelen leszek elvégezni. ez a szentencia. degradálva érzem magam. nem is ez a képzés a célom, hanem az, amit a pszf ad.

meg mégiscsak azt nevelték belém, h én vagyok a legfaszább, és tényleg vért hugyoztam mindkét diplomámért. éppen csak nem értelmezhető a gazdasági világban. és pont. ennyi.

szombat hajnalban össze-vissza forgolódtam, orrot fújtam, szomjaztam, pisilni szaladágltam

fél 10 körül felkeltem ,kiköltöztem a laptoppal a klotyóra (ott be tudom kapcsolni úgy, h max a szomszéd öreg néni ébredjen fel a windows betöltést jelző csilingelésre, azmeg kit érdekel, majd alszik a sírban eleget, amúgy is beszólt tilláékra, h hallgattassuk el őket cs barátnőm aludhasson) cs akkor jöttem ki a klotyóból, amikor a bal combon menthetetlenül elzsibbadt, és ezer hangya nem szúrkálta

onnan áttelepedtem a kanapéra, barátnő felkelt, lassan nekiálltunk reggelizni

reggeli végére meghalt a nagybátyám, anyám öccse, aki anyámnál 6 évvel fiatalabb, és anyám nálam 19-cel öregebb, baromi öreg volt...

utána hívtam nagyanyámat, próbáltam okosakat mondani, segítség nem kell, ma nem, ma nyugtató, és szakadozó beszéd

utána boltba mentünk, mire hazaértünk állóképességem nulla volt

aztán anyámmal beszéltem telefonon vagy ötször

aztán máffint sütöttem, böhöm nagyok lettek, mint még soha

mellészámoltam a hiteltörlesztést a vizsgafeladatban kétszer is

most blogolok

buliba kéne mennem, már érzelmi zsaroltak is, de nem mek! :(

tanulok, az istenbasszamegdenagyon

csak finoman jelzem, h nem gyógyultam meg mára virradóra...

reggel bevánszorogtam dolgozni, azután, h majd 15 percen át próbáltam kiszállni az ágyból, aztán ittam teát, mértem lázat, gyógyszereket adagoltam intravénásan

mire beértem a munkahelyemre a cipőm megint átnedvesedett, a zoknim megint vizes volt, 6-kor, mikorra hazaértem már cs húztam magam, koncentrálni du. 5 óra óta alig tudtam, és kemény 37.2 volt a hőmérsékletem, reggel ez csak 37.1 volt

délben volt egy kis holtponton

estére megszánt barátnőm, és a bevásárlás után vettünk új cipőt, leárazva!, ettől boldog lettem

valami miatt a ruháknak és a kütyüknek örülök a legjobban, (meg attól is halál boldog tudok lenni, ha tele a hasam)

különben megfáztam (tapicskoltam a 40 centi hóban,  h kiássam a kocsit, h el tudjak indulni, átázott a gumicsizmám cipőm, vizes zokniban zargattam az ügyfeleinket egész nap...)

most csöpög az orrom; így gazdagítom az alábbi termékek forgalmazóit:

zewat, mégis vörös már mindkét orrcimpám pedig softis!

illletve a sanofi-aventist, mert marékra tömöm magamba a rinathiol termékeket, egyiket orron át alkalmazom, fel az agyamig, utána fintorgok fél percig, a másikat orálisan teával öblítem

illetve a cetebét is, mert bevettem a maszlagot, h ezt az 500 mg-ot ugyan nem pisilem ki, mert adagolva oldódik, és eloszlatva jut a szervezetembe a vitamin. na majd ha holnapután is hasonló a helyzet kanyarítok egy levelet a fogyasztóvédelemnek, meg a tékozló homárnak

de cs akkor, ha nem vitt el a háegyenegy ibolyát szaglászni alulról

ma azt tanultam meg, újfent, h a mosoly néha fals, mert a mosoly mögötti kép tulajdonosa előbb utóbb úgyis tesz rád megjegyezést, és előbb is és utóbb is, a hátad mögött teszi ezt

ezen baromira dühös lettem, majdnem odaszaladtam, h kérdőre vonjam Falsmosolyt, aztán sértett lettem, és fröcsörésztem szépeket, kedveseket, aztán csalódott lettem, mostanra pedig rezignáltam narrálom el a történetet

rezignáltságom akkor állt be, mint az agyhalál, amikor csalódottságom magamra is kiterjedt, mint a kór, áttétesen. történ ugyanis, h felfedeztem magamban az időnkétni fals mosolygásra való hajlamot

pofázok én is, lássuk be. bár, én nem pofázásnak nevezem, hanem tényközlésnek, és vállalom a pofázást a másik pofájába is, ha kell. ha nem kell, megtartom a véleményem 4-6 szemközt, mint a flipper játékban a golyót. nem tartom érdemesnek a tényközlést más bántására felhasználni, mert érdemtelen lenne

akkor meg mi a jó kínnak vagyok halálra sértetten rezignált. emésszem meg. mki dumál a másikra, óhatatlanul, mki dumált, és mki dumálni fog (olyan ez, mint a forsyte saga, amikor azt hinnéd vége, még jön két regény meg egy interlude), pártatlanságot maximum a független jelöltként indulók kiálthatnak

persze a mosoly ott is fals, mert úgyis támogatja őket egy párt, szépen csendben

eleinte nem voltam hajlandó vele beszélni, mindössze a szülinapján hívtam fel, kötelességből, azt is a lehető legrövidebbre fogva. eleinte az is kellemetlen volt. csak ne álljon neki bőgni. megint. ennyit kértem, nem többet. aztán tárcsáztam.

mert, h olyan is volt. bőgés, (de, h miért?!) amikor megpróbáltam vele megértetni, hogy szerintem vége. nem szerintem, hanem vége. miután azt hitte, ő küld el; ami igaz is volt, csak én komolyan is vettem. ezúttal. előtte 8 évig folyamatos jelen időben kifejezve nem vettem. olyan voltam, mint a jojó. hagyj el, nem érted! (jojó le) visszafogadlak, mert nem hagysz más lehetőséget (jojó fel).

mindig boldog voltam ám a jojó fel állapotomban. naná, h az voltam: különben, azt kellett volna, higgyem, h soha, senkit, semmilyen körülmények közt nem találok, olyat nem, aki elvisel, ne adj isten, szeret. úgy, mint ő. jól bevéste az elmémbe....20 évesen ezekkel a fennkölt megállapításokkal meg lehetett ragadni a tökömnél fogva. ami aztán felcsúszott volna a gigámig félelmemben, ha lett volna, no nem gigám.

aztán ezektől a fennkölt kijelentésektől eljutottunk a bőgésig. az utcán, ahol leesett neki ,h nem kívánok vele talákozni sem, de tényleg, köszi, elég volt, a legrosszabbat hoztad ki belőlem; a telefonban, h ne beszélj úgy hozzám, már nem vagyunk együtt; ez ment hetekig. jojó. ezúttal az én idegeimmel.

csak hagyj békén. rossz volt melletted. (neki is velem, ne legyünk hipokrita álszent majmok) legyen vége. ne ömöljenek a könnyeid többet. nem érdekel már.

az én megoldásom ez: kizárólag én tudtam elérni őt. ő engem nem (tőle tanultam a módszert, titkos volt a mobilja, ellenem titkos...mert a férje ellenőrizte, h találkozgat-e velem, naná. h hazudott otthon, mint a vízfolyam, ahogy nekem előtte 7 évig...) ha nem ér el, könnyebben elfelejt. történjen már...

nagy volt zsarolásban. mikor milyen szituáció volt, a megoldási sémája ez volt.

aztán már harmadjára felhívni se akartam. mit mondjak? kérdezzem a férjéről? akivel már akkor is, és még mindig együtt? jó, oké, utoljára felhívom, legyen aztán ímélezés.

nem mintha tudnám, miről beszélgessek vele?? miről lehet beszélgetni valakivel ilyen esetben? nekem nem tud a barátom lenni, sose volt az, sose lesz. mert palacsinátból legfeljebb az osztrák hüttékben lesz cérnametélt a levesben, akkor is csak akkor, és csakis akkor, mondaná a matektanárom egy definíciónál,  ha nincs beletéve előzőleg nutella, kakaó, túró, vagy mindhárom...ebben a kapcsolatban csak túró volt, cukor nélkül; nutella sosem.

pláne nem vonzott a túrós palacsinta pótlékként. nincs senkink, oké, hát "lesmárolhatjuk egymást, végül is". kenjük el szépen a valóságot. a végén majd mki azt hiszi, ezek együtt vannak. együtt, de mégsem. jucikáról ábrándozom, de túróspalacsintával etyepetyézek, mint a simjeim (The Sims 3 játékban). bárhogy is, a külvilág félreért, gubancosnak ítél meg, inkább elhessegeti, h ha fel is merültem benne. hát ez nekem nem kell.

arra sem volt szükségem, h túróspalacsinta reméljen, és reményében keresztbe tegyen jucival.és a végén juci is, és én is szenvedjünk. egymás nélkül, a maszatolás közepében.

majd egyszer, talán, beszélek hozzá. 3 lépés távolsággal.

van, h hisztérikusan telnek. mint ma például, meg tegnap például

tegnap például én voltam a szokásosnál úgynevezett mufurcabb. kötözködtem, pesszimistáskodtam, mormogtam mindenre.

ma például iksszel lehet valami, mert nem bír magával. úgy kezdődött, h határozottan idegbajos lett, h a rockband 1 cheatkódját nem tudja betáplálni az xboxba, és ezért nem tudja eljátszani a rejtett dalokat, csak azt "a 3 darab gagyit". mondom magamban, jó, oké, majd sikerül neki piros sárga kék pirospiroskékék piros sárga kékkel addig játszania, míg előbújik az összes lehetséges eldobolható dal. hát folytattam a KGT Kft. 2. negyedévi pénzforgalmának tervezését...

15 perc múlva kínomban felraktam a fejemre a fejhallgatót, elegem lett a 3 darab gagyi szám repeatelt repertoárból.

2 perccel később, amikor  lady gaga éppen élőben adta elő csak nekem a paparazzi c melódiát, odakint szerintem Rachmaninov The Isle of the Dead, Op. 29-e szólt: csak annyit hallottam, hogy valami hatalmasat csapódik a nappaliban. itt már éreztem, h komoly szituáció van. Aki egy Rachmaninovot végigélvez, az megöli magát, tuti.

jó, monodm magamban, nem csak lady gaga mentally unstable ma ...még két perc, aztán végére járok az ügynek, ez volt a szentencia.

a dal már a következőképpen lett befejezve csak nekem, élőben....

I'm your biggest fan
I'll follow you until you love me, rock rockband cheat code
baby, there's no other superstar
you know that I'll be your un... uncoder
promise I'll be kind, but I won't stop until that list of additional music is mine
baby you'll be famous, chase you down until you love me
rock rockband cheat code

mire kiértem iksz némán tombolt, h az a köcsög nem veszi a be a kódot, és a konyhakést emlegette.én meg vakartam a fejem, h h a szarba csinálom meg. még 5 perc dühödt feszült csend és kódnyomogatás után (hát ezért tudom olyan jól a csítkódot...) megoldottuk a szitut.
szinte a konyhakést is eltettük. csakhogy iksz ekkor az enter sandman számot dobolva a kék hangot melléütötte, legalább kétszer.

én meg röhögő görcsöt kaptam. nem csak lady gaga mentally unstable ma. én is.
percekig röhögtem kínomban. de, h mi a szaron? lövésem sincs. Azok a szürke hétköznapok pattanásig feszítik az idegeket.

mindenkinek szeretettel ajánlom az alábbi 3 dolgot, ebben a sorrendben:

- kedvenc dal meghallgatási kényszere párosulva akcióval: youtube

- www.youtube.com: dal URL címe kicopyzva

- www.vidtomp3.com: utube videon meghallgatott dal URL címe becopyzva kijelölt helyre

- mindezek után klikkelve a downloadokra kétszer, és megnyitni az eredményt mondjuk az itunes-ban

enjoy it in mp3 for ever :)

ma történt, h nagyjából 3 hónapon belül másodjára kérték el a személyi igazolványom, amikor egy teljes üveg bort találtam vásárolni a boltban.

úgy történt, h a pénztáros kiscsaj rámmeredt, majd kicsit gyömöszkélte a borosüveg nyakát (én meg a saját nyakamon éreztem a kezét, szinte) majd megszólalt, te vagy már 18 éves? hát, mondom, nem. (elsőre sértett voltam, h kölöknek néznek, másodjára már éreztem a helyzetben a jól megszivathatok valakit részt...) mire a lány egyre zavartabb lett. mondom, na jó, tényleg vagyok már 18. mire a lány: megszimatolhatott valami hazugságfélét a hangomban, mert azt felelte: elkérhetem a személyid? majd megint rámsandított egy nagyítóval (bemérte a ráncaim..) na jó, nem kell, mondja. mire én (nem szabadulsz, háh!): áh, ne viccelj, hadd mutassam meg ezek után! és a kezébe nyomtam. ő meg a fejét nyomta a kezébe, mondván, most ő nagyon ég.

végül is csak egy 10-essel bukta be a korom, de nem gáz, inkább bók :)

hazafelé baránőm beszólt: biztos azért kérték el másodjára is, mert síkabátban jársz (nem is járok abban folyton)...meg most attól kettővel kevesebb a ránc a képemen??

nemrég olvastam egy tanulmány félét. a facebook közösségi portálra épített meleg közösség feltérképzeése volt a téma, ha jól emlékszem? az esettanulmány lényege annyi volt, h két amerikai egyetemi diák okosan kialálta, h ők bizony, adjanak nekik 1 napot, összeállítanak egy listát a portálon regisztrált leszbikusokról/ melegekről. mert, h szerintünk, ehhez nem kell más, mint, h megvizsgálják a kiszemelt barátok listáját.

na ez volt az a pillanat, amikor úgy döntöttem, letörlöm magam az ilyen közösségi portálokról. iwwi és társai...

aztán persze nem töröltem magam. marad a fene ki a véráramból, megveszek, ha nem tudom ,h tegnap mi történt jucikával, a fotódokumentációjából...sehonnan nem törlöm magam. szarok én bele. meg előbb utóbb úgy is kiderül ez rólam. minél idősebb leszek, annál nehezebb lesz elsütni a gazdasági megfontolásból élek együtt egy lánnyal c. történetet.

amúgy is gyakorta kap el az érzés, h mindenkinek, aki azt hiszi, hetero vagyok, adott legkellemetlenebb pillanatban a pofájába tolom, h látod, én is a másik csapatban evezek, ennyit az általánosításodról, meg a sztereotipizálásodról.

visszatérve a közösségi portálokban ellenem rejlő lebuktatási potenciálról. ez bassz tényleg létezik.

van most egy csaj, hetero, akivel baromi jól elszórakozunk egymással pü órán. egyik alkalommal, derült égből seggberúgásként azt suttogta a fülembe, h te, cole, én nem tudom, de a tanárunk, olyan, leszbikus nem?

ezt hallva néztem rá okosan; nekem a gaydarommal még csak félig meddig fogalmazódott ez meg, de ha ő mondja...

és a vicc az egészben, h ma azt mondta nekem, te figyelj, nézzük meg az iwiwet, onnan csak ki lehet találni, h meleg e nem? hát, nem tom, ha te mondod...reagáltam, fenét mondjak, nem? most nem fogok elárulni prakitkákat, igeneket, nemeket ilyenkor. nem? aházás, aztán kész.

és bassz, mit csináltam este? na mit? barátnőmmel frankón végignéztük az összes közös ismerősünk a pü tanárral. az összes meleg közös ismerősén keresztüli legrövidebb utat...van ebben a esettanulmányban valalmi